A fékbetétek súrlódási teljesítményének vizsgálata kritikus fontosságú a minőség és a biztonság érdekében. A részletes vizsgálati módszerek a következők:
1. Padvi teszt
Fix sebességű súrlódásmérő teszt:ez az egyik leggyakoribb vizsgálati módszer. A fékbetéteket egy próbatartóra szerelik fel úgy, hogy a fékbetétek érintkezésbe kerüljenek egy forgó féktárcsával, és a súrlódási tesztet meghatározott sebesség-, nyomás- és hőmérsékleti feltételek mellett kell elvégezni. Például egy autó fékezését különböző menetsebességeknél (pl. 30 km/h, 60 km/h, 100 km/h) szimulálják, és olyan adatokat rögzítenek, mint a súrlódási nyomaték és a súrlódási együttható az érzékelőkön keresztül. A teljes tesztelési folyamat során szigorúan ellenőrizni kell a tesztkörnyezet hőmérsékletét és páratartalmát, mivel ezek a tényezők hatással lesznek a súrlódási teljesítményre.
Inerciális próbapadi teszt:Ez a teszt közelebb áll a tényleges járművek fékezési körülményeihez. Tehetetlenségi rendszert használ a jármű tömegének és vezetési tehetetlenségének szimulálására, a szimulált kerekeket (amelyek féktárcsákkal és fékbetétekkel vannak felszerelve) hajtómotor segítségével egy bizonyos sebességre felgyorsítja, majd a fékek segítségével méri a a fékút, a fékezési idő, a lassulás és a súrlódási együttható, többek között a legfontosabb mutatók.
2.Közúti teszt
Jármű beszerelési teszt: A vizsgálandó fékbetéteket felszerelik a tesztjárműre, és kiválasztják a megfelelő tesztutat. A vizsgálat során a jármű sebességét, fékútját, fékezési idejét és egyéb adatait professzionális vizsgálóberendezés rögzíti.
A fékbetétek teljesítményének átfogó értékeléséhez különféle munkakörülményeket kell végrehajtani, beleértve a normál fékezést, a vészfékezést, a folyamatos fékezést és így tovább.
