A dobfékezést tömbfékezésnek is nevezik, amelyet a fékkeréken lévő féktuskó megnyomásával érnek el. A dobfék a fékrendszer korai kialakítása, a fékdob kialakítását 1902 óta használják kocsikban, egészen 1920 körül kezdték el széles körben használni az autóiparban. Most a dobfék fő áramlata a belső feszítő típus, fékblokkja (fékpofa) a fékkerék belsejében található, a féktuskó pedig fékezéskor kifelé nyílik, a fékkerék belsejét dörzsölve eléri a fékezés célját.
A tárcsafékekkel összehasonlítva a dobfékek fékezési hatékonysága és hőleadása sokkal rosszabb, a dobfékek fékerőstabilitása rossz, és a fékerő nagymértékben változik a különböző utakon, amit nem könnyű ellenőrizni. A gyenge hőelvezetési teljesítmény miatt a fékezés során sok hő gyűlik össze. A magas hőmérséklet hatására a féktuskó és a fékdob összetett deformációra hajlamos, ami könnyen okoz fékromlást és rezgést, ami a fékhatásfok csökkenését eredményezi. Ezen kívül a dobfék hosszabb ideig tartó használata után a fékpofák hézagát rendszeresen be kell állítani, sőt a teljes fékdobot is el kell távolítani a felgyülemlett fékpor feltakarításához. Természetesen a dobfék sem rossz, olcsó, és a hagyományos kialakításnak megfelelő.
